Nem mondom, megint jól elszaladt velem a ló! Egy örökkévalóság óta nem jelentkeztem. Most megpróbálok beszámolni az elmúlt hetekről, ha még össze tudom szedni a gondolataimat, mert olyan rengeteg dolgot műveltem, hogy az elmúlt 10-11 hónapban összesen nem volt ennyi mesélnivalóm. :)

Először is itt járt Bíborka barátnőm, mostantól kezdve az otthoni píárosom. :)

Malmőből érkezett vonattal, tőle kérdezzétek, hogy miért. :) A pályaudvaron vártam, virágfüzér helyett egy hamburgi sörrel, ahogy dukál. :)))

Itt töltött csodálatos majdnem 6 napot, és ez alatt az idő alatt messze túlteljesített engem, már ami a város megismerését illeti. Esténként mindig megnéztem az aznap készített képeit és csak hüledeztem: hát ez hol van? Jé, ezt hol találtad? stb.

A leginkább azt élveztem, hogy olyan jó volt megosztani vele az élményeket! Hét közben persze dolgoznom kellett, olyankor felpattant a Cangára és keresztül-kasul rohangált a városban. De a hétvégét teljes egészben együtt töltöttük, megmutattam neki Hamburgnak azt az aprócska szeletét, amit sikerült megismernem. A kikötő, az Elbtunnel, egy bolhapiac, néhány templom, a Rathaus, a bevásárlóutca, a Dom (nevével ellentétben nem egy szent egyházi hely, hanem egy hatalmas vidámpark) ...és természetesen a hamburgi sör! :)

És ne felejtkezzünk el a helyi buliközpontról sem, ami St. Pauli, azon belül pedig Reeperbahn névre hallgat, párszor már emlegettem. Éppen izgatottan sétáltunk a tömegben, nála sör volt, nálam bor (még mindig utálom a sört), le is fényképezett, amint vígan ölelem magamhoz a borosüveget. Ekkor odajött egy szimpi leszbikus párocska, és az egyik hölgy felvilágosított, hogy jobb lesz, ha az üvegeket eldugjuk, mert 60 eurós büntetést kell fizetnie annak, aki a Reeperbahnon nyilvánosan alkoholt fogyaszt. Persze, persze, mosolyogtam, azt hittem, annyira részegek, hogy most azzal szórakoznak, hogy átejtik a naiv külföldi turistákat ezzel a szöveggel. De mivel annyira erősködtek, hát eltettük az üvegeket és békésen, üres kézzel hömpölyögtünk tovább a tömeggel. És képzeljétek: alig mentünk 20 métert, az utca szélén ácsorgó rendőrök vizslatták a tömeget, és azonnal ki is emeltek két fiatalembert, akik alig pár lépéssel előttünk mentek és szerencsétlenségükre sör volt náluk. Gondolatban hálásan megköszöntem a két hölgyemény segítségét, és attól kezdve csak sötét kapualjba húzódva ittam. :))

Még szintén ugyanaznap este kaptam egy hatalmas pofont az élettől... :)

A Reeperbahnon meg a környékén mindig lecsapnak az emberre a különböző diszkók, klubok reklámosztogató emberkéi, az utca zaját és a különböző létesítményekből ordító zenét túlkiabálva próbálnak becsalogatni a szórakoztató egységbe. Ez még nem is lenne gond, de odalépett hozzánk egy kiscsaj, aki a következő szöveggel próbált befűzni (csak címszavakban persze, hogy a külföldi turista is megértse): "Club hier! Coctails und cool music! Musik der 80er Jahre! Älteres Publikum!" Na itt törtem össze teljesen. Anyád az ältere! :)))

De mit szépítsük: lassan szembe kell néznem azzal, hogy igenis, elmúltam 30, igenis, vannak nevetőráncaim és hátsóm sose lesz olyan, mint... na jó, a fenekem sosem volt feszes, valljuk be. De hogy amikor a szórakozónegyedben lófrálok és bulira éhezem, akkor úgy próbáljanak becsalogatni egy klubba, hogy ott megtalálom a - gondolom, velem egykorú - idősebb(!!!) generációt, erre még nem számítottam. Nemsokára, ha elmegyek egy öregek otthona mellett (van bőven), kiugrik majd valami fiatal ápoló és a kezembe nyom egy jelentkezési lapot...

Sajnos gyorsan elteltek a napok és csak párszor rúgtunk be. Aztán feltettem Bíborkát a vonatra és kipihentem magam. Még volt 3 nyugodt hetem, aztán megérkezett... na ki? A következő jelentkezésemkor megtudjátok! ;)))

Végül, de nem utolsó sorban üzenem mindazoknak, akik aggódó leveleikkel ostromoltak: nem, nem félünk a terrortámadástól. A Hauptbahnhof elég messze van a lakásomtól és a munkahelyemtől, ennélfogva igen ritkán járok arra. Ettől függetlenül nem szeretnék egy füstölgő romhalmazt látni a helyén. Remélem, Hamburg csak a "futottak még" kategória...