És elérkezett szeptember 12-e, amikor elért a hír: enyém az állás!!

Hurrá, Ricsivel leszaladtunk pezsgőért a Rewebe, amit azóta már ki is tudok mondani, hogy Ricsi megkérdezte a pénztárosnénit, mégis, hogy hívják ezt az üzletet, amiben éppen vagyunk... Az egyik legboldogabb nap volt az életemben. Én tényleg nagyon szerettem volna ezt az állást, de valahogy nem hittem el, hogy tényleg fel is vesznek. még most is kissé bizonytalan vagyok... vagy mégsem? :-)

Azóta egy kicsit felgyorsultak és sűrűsödtek az események. Először elküldték e-mailben a szerződésemet meg a munkavállalási engedély formanyomtatványát. Megkértek, hogy töltsem ki, szkenneljem be, írjam alá és küldjem vissza. Megtörtént. Akkor küldtek egy másikat, hogy légyszi ezt is, ez a titoktartási nyilatkozat volt, csakhogy elkéstek vele, mert addigra már fűnek-fának kiadtam azt a rengeteg információt, amit a cégről tudok. :-)

Két hét múlva megérkezett az összes papírom eredetije is postán, a szerződést még egyszer elolvastam, aztán a posta asztalának dőlve alá is írtam, vártam, hogy közben megszólal valami zene és fotósok ugranak elő a sarok mögül, de csak egy néni nézett rám gyanakodva, mert magamban vigyorogtam.

Szóval most már csak pár nap választ el attól, hogy belevessem magam a Hamburg nevű pocsolyába és felkavarjam! :-)