„Olyan gyönyörű volt itt Hamburgban a nyár! Emlékszem, egy szép szombati napra esett.” :)))

Na jó, ez már szakállas poén, de most érzem csak igazán, mennyire igaz, miután két hétig főttem az otthoni kánikulában.

A nyaralás csodás volt! Két hét pihi, evés, ivás, alvás volt programon. Igazi lerészegedés nem volt, de megismerkedtem egy fantasztikus pasival, hatalmas, barna szemei vannak, tökéletes bőre, izmos karjai meg lábai, puha, selymes haja és rendkívül okos pillantása! Szerintem a 32 és fél év korkülönbség nem számít. Főleg nem, ha az én javamra van… :))

Ezenkívül csak a Balatonnal egyesültem újra meg újra, imádom! Olyan kár, hogy nem hozhattam magammal! De félek, nem engedték volna fel a repülőre. Merthogy veszélyes lehet. Főleg, ha vihar van. Mármint a Balatonban. Akkor mindig belefullad egy-két ember. És mi van, ha pont a pilóta fullad bele? Szóval értitek.

Apropó veszélyes cuccok! Most ki fogtok röhögni, de megpróbáltam egy pár súlyzót felvinni a repcsire a kézipoggyászomban. Igen, súlyzót. 2 x 2,5kg. Elhatároztam, hogy megint sportos leszek. És mivel a nagy bőröndöt sikerült 22,9 kilóra bepakolnom (23 kg a súlyhatár!), így a súlyzók a hátizsákomba kerültek. Azt az arcot, ahogy a kis határőr néni meredt a képernyőre, nehéz lenne szavakkal kifejezni. :) Mentségemre legyen szólva, tényleg nem tudtam, hogy ez veszélyes. Gondoltam, se nem vág, se nem szúr, csak egy szerény ötkilós vasdarabról beszélünk…! :) De most komolyan: mi van, ha pl. három értelmező kéziszótárt csúsztatok a hátizsákomba? A régi kiadásból, a jó kis keményfedelűből. Azzal ugyanúgy agyonvághatok valakit, nem igaz?

Visszatérve az otthoni élvezetekre: idén is megtettük Ricsikével a szokásos Fél-Balaton körutunkat. Ne ijedjetek meg, nem biciklivel vagy pláne gyalog vágtunk neki, csak arról van szó, hogy idén is Balatonudvariból Zamárdiba mentünk és mivel egyrészt sajnáljuk a pénzt a kompra, másrészt a Balaton-felvidék az ország egyik leggyönyörűbb része, így idén is élvezkedtünk egy kicsit. Légkondis autóban, naná. :)

Így jutottunk el a balatonedericsi Afrika Múzeum és Állatkertbe.

(http://afrika-muzeum.internettudakozo.hu/)

Hát az a 40 fok pont illett a témához, meg a bölények is, akik olyan iszonyatos szagot árasztottak, hogy Ricsike minden lelkiismeret-furdalás nélkül eregethette magából a büdinél büdibb pukikat, úgysem érezte senki. :)))

A kedvenc képeim:

Múzeum

  Szoba

Bambi

felSZARVazták

Rokonok

Nagy mosolyt!

És a hihetetlen kategóriába sorolt csoportkép:

még egy nagy mosolyt a kamerába! :)))

A napok úgy elrepültek, hogy egyszer csak azon vettem észre magam, hogy búcsúzkodom mindenkitől és a repülőn ülök. Aztán belihegtem a munkahelyemre, bekapcsoltam a gépet, és most úgy tűnik, egy hete fel sem álltam innen. Iszonyatos mennyiségű munka várt, pontosabban kéthétnyi, mert ugye nálunk nem helyettesítheti az egyik kolléga a másikat. Bár lehet, hogy a magyar júzerek meg sem lepődnének, ha némi japán meg cseh szöveggel találkoznának a játékokban.

Az egyik frissítéssel például nem tudták megvárni, hogy visszaérjek, azon mód elérhető lett online, persze angolul. Én ezen egy kicsit kiakadtam, mert nem hiszem, hogy tényleg ennyire sürgős volt…

Aztán szépen lassan sikerült – ha nem is ledolgozni, de legalább csökkenteni a munkahalmot, annyira, hogy most már blogot írni is van időm. :)

Pénteken volt a céges Sommerfest. Eredetileg estére tervezték, de mivel estére esőt mondtak (mily szokatlan!), ezért hivatalosan előbbre hozták a bulit és már egykor indultunk. De hiába igyekeztünk: az eső már 12-kor rázendített! :) Villámlás, dörgés közepette először a FőFej tartott beszédet egy nagy teremben, ahol azonban annyian voltunk, hogy meg lehetett fulladni, (jelenleg 260-an dolgozunk a cégnél), elmondta, milyen remek munkát végeztünk, meg egy csomó minden mást is, csak arra a kutya sem emlékszik. :) Aztán hajókirándulni mentünk, aztán pedig egy műbícsre. A rakparton (szemben azokkal a gyönyörű, hatalmas teherhajókkal meg darukkal, stb.; én már kezdem megszokni a látványt) kialakítottak egy részt, ahol bokáig gázoltunk a homokban, meg nyugszékekre heveredhettünk le. De többféle igazi „strandos” ülőalkalmatosság közül választhattunk: strandkosár, padok, fonott székek, stb. A nyugszékek fölött, a sátortetőn békésen dobolt az eső. Sommerfest in Hamburg. :)))

Szerencsére a grillezős pultok fölött is volt ernyő, így nem ázott el a kaja, bár megmondom őszintén, lehet, hogy csak javított volna az állagán. Nem értem, hogy nem képesek a németek valami finom kaját összehozni. Pontosabban finom husit. Mert a saláták meg egyebek azért jók voltak. Na meg ott volt az elmaradhatatlan Bratwurst. Az egyetlen ehető cucc. :)

De mint megállapítottuk, jó magyar szokás szerint: nem az a lényeg, hogy finom-e, hanem hogy ingyen van!! :)))

A buli egyébként nagyon jó volt, rengeteget röhögtünk, szeretem a kollégáimat. Csak valami jó kis táncos zene hiányzott, meg a hely a táncoláshoz, bár mindnyájan annyira teletömtük magunkat az ingyen kajával, hogy amúgy sem tudtunk volna megmozdulni. Aztán meg az ingyen piával, na az sem tett jót a koordinációs képességeinknek. :)))

Ennyit mára! Bocsánat mindazoktól, akik epekedve várták az újabb életjelet. Amíg nem jelentkezem, olvassátok a régi szövegeimet… :)