Végre hétfő van! Sosem örültem még ennyire a hétfőnek. A tegnapi napomat annyira hiábavalónak éreztem, ma viszont - úgy terveztem - remekül eltöltöm majd az időt néhány hivatalos ügy elintézésével.
Először is be kellett jelentkeznem. Az otthoni okmányirodás élményekből okulva felkészültem háromnapi hideg élelemmel, olvasnivalóval és hálózsákkal. Hát nem volt rá szükség. Várnom egyáltalán nem kellett, és az egész ügy kb. 5 perc alatt lezajlott, néhány kérdés, egy egyszerű nyomtatvány, és már távozhattam is 6 euróval szegényebben ugyan, de boldog mosollyal az ajkamon és egy "Meldebestätigung"-gal a kezemben.
Ami nagyon fura volt: egyáltalán nem kérték a szerződést, amit Kriszta nagyival kötöttem. Ezen nagyon csodálkoztam, meg is kérdeztem az ügyintéző Fraut, hogy miért van ez így; hiszen így egyszerűen csak beírok a nyomtatványra egy nevet meg egy címet, amit esetleg előtte a telefonkönyvből néztem ki, és már be is jelentkeztem egy gyanútlan hamburgihoz. A leányzó elmesélte, hogy pár hónapja még kellett a főbérlő aláírása is, de hát ez így most sokkal könnyebb az ügyfeleknek. Könnyebb az ügyfeleknek?! Ez az indok?! Hm, ha én hamburgi lennék, és lenne egy lakásom, azonnal és hevesen tiltakoznék ez ellen az eljárás ellen!!!
Aztán mentem telefont venni, amit eddig nem tudtam megejteni, mert a telefonvételhez viszont kell a bejelentett németországi lakcím. Ne firtassuk, miért, én sem tudom, de a (gondolom, tanuló) eladó bácsi sem tudta, csak nézett rám riadtan, szinte könyörgött, ne tegyek fel neki ilyen kérdéseket, ő csak azt tudja, hogy ha beüti a gépbe, akkor vihetem a telefont... Szóval, most már van német Handynummerem, azonnal fel is hívtam magam a magyar mobilon, aztán a magyar mobilról a német handyt, aztán rájöttem, hogy az ilyenfajta hülyéskedés bizony sok pénzbe kerül...!
Végére maradt a bank. A számlanyitás is hasonlóan egyszerű volt, csak kicsit tovább tartott. Ezúton hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy minden leendő németországi munkavállalót figyelmeztessek, csináltasson új, kártyás személyit vagy legyen nála útlevél! Felejthetetlen perceket szereztem ugyanis a bejelentkezésnél és a bankban is az ügyintézőknek a lapozós személyimmel, amiben benne van egy csomó régi lakcímem, plusz mellé a kezükbe nyomtam a szintén csak magyarul érthető lakcímkártyát - hát totál kész voltak...
A banki ügyintézés egyébként simán ment. Először ácsorogtam egy darabig az előtérben, kerestem a sorszámkiadó automatát, aztán bent is körbejártam kétszer, de sehol nem volt. Az egész belső banki tér egy irodára emlékeztetett, nem voltak kisablakok, pultok, kijelzők, csak íróasztalok körben és középen. Végül odamentem a legközelebbi íróasztalhoz, a hölgy szélesen rámmosolygott, közölte, hogy a legjobb helyen járok, és már intézte is a cuccost. Mondjuk a nevem begépelése neki is enyhe sokkot jelentett, de egy percre sem esett ki a szerepéből. A dolog ott kezdett csak elfajulni, amikor minden készen volt, és a mosolygó íróasztal megkérdezte, tájékoztathat-e pár szóban a Hamburger Sparkasse legújabb befektetési lehetőségeiről, akciókról, betétlekötésekről, kamatlábakról, stb. Nem akartam bunkó lenni, időm úgyis volt elég, hát bátortalanul bólintottam. A következő tíz perc kiesett az életemből. Már az elején totálisan elvesztettem a fonalat, de a kezemben tartott prospektus-halom egyre nagyobb lett. Ezekhez a témákhoz ugyanis én odahaza sem értek, hát még így, hogy nem is magyarul mondták... :-)))
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.