Holnap lett volna az első napom az új melóban, de most beszéltem Grasmück asszonysággal (magyarul Fűszúny, Gras=fű, Mück(e)=szúny(og) ), és a munkavállalásim még mindig nem készült el. :-( Anélkül pedig nem kezdhetek dolgozni. :-(( A németek mégiscsak vérszívó bürokraták... :-(((
Talán (ismétlem, talán!!!) hétfőre meglesz.
A munkavállalásit a cég intézi, szerencsére (?) nem nekem kellett utánajárnom. Beszkennelték az űrlapot, elküldték e-mailben, én kinyomtattam, aláírtam, újra beszkenneltem, visszaküldtem. Egyszerű, nem? Igen ám, de a nyomorult Arbeitsamtnak eredetiben kellett. Elküldték postán, aláírtam, elsőbbséggel visszaküldtem, azóta ül rajta az Arbeitsamt, immár 3 hete. Mit tudnak ennyit gondolkodni?
Valahogy úgy képzelem, hogy fekete köpenyes, fehér rizsporos parókás alakok ülnek körbe egy nagy asztalt. Középen ki van terítve a munkavállalási-kérvényem. "Adjuk meg!"-dörgi az egyik rizsporos. "Nem! Nem érdemli meg!" -vág vissza egy másik. "Dehogynem! Azonnal meg kell adni! Ön mit gondol?" Ekkor szólal meg a legöregebb, még a szemüvegén is külön rizsporos paróka van, és a hosszú fehér szakálla az asztal alá ér: "Szerintem... nem tudom." A negyedik: "Hát ez az!" "Na jó, akkor adjuk meg mégis" - kontrázik megint az első. "Nem, nem, nem!" "De igen!" "De nem!" "De igen!"
Kicsit kezdek lefáradni a várakozásban... Dolgozni akarok, kedves öregurak, lééééégysziiiii.....
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.