Végre megérkeztem! Elnyűtten, hullafáradtan, kócosan, temérdek csomaggal, aminek legalább a fele teljesen fölösleges. De végre a szállásomon vagyok, ami az elkövetkezendő hónapokban az otthonom (?) lesz.

A ház nagyon szép! Kívül is, belül is. A budapesti belvárosi házak lehettek-lehetnének ilyen szépek. Kanyargós csigalépcső van a lépcsőházban, a lakás az elsőn van, alig tudtam a dögnehéz csomagokat felcibálni a fél méteres lépcsőfordulókban. De azért ez is tetszik, mert van hangulata, egyénisége.

Itt láthattok, amint az ablakomból integetek Nektek:

A lakás jó nagy! Van benne 4 szoba, konyha, fürdőszoba, WC, mosókonyha és tárolóhelyiség is. És az elosztása is nagyon előnyös, minden helyiség gyakorlatilag az előszoba-hallból nyílik, egy hossszú folyosóról.

És a szobám! Szép nagy, világos is, lévén nincs függöny (egy redőny van, de ha azt leengedem, vaksötét lesz).

Ez tipikus a németeknél, sok lakást látni (földszintit is!), ahol egyszerűen nem használnak függönyt, csak rolót, de azt sem szokták leengedni, így lazán be lehet látni. Kíváncsi lennék, miért van ez. Mondjuk a nudista strandot is a németek találták ki, talán úgy gondolják, nincs takargatnivalójuk. Nekünk meg biztos komcsi beidegződés, hogy a család élete nem tartozik másokra. :-) Egyrészről én is azt gondolom, hogy amit a szobámban csinálok, az legyen az én magánügyem, másrészről viszont nem vagyok annyira beképzelt, hogy azt higgyem, valaki pont az én életem iránt érdeklődik! Ha valaki abban leli örömét, hogy engem néz, amint az íróasztalnál ülve a blogomat írom, hát tegye! :-)

De azért tervezem, hogy beszerzek egy függönyt, különösen, ha majd Andrej és Kriszta nagyi bevesznek a pajzánkodásba. :-)))))

Ezt a nagy kék golyóbist egyébként otthonról hoztam magammal, felfújva, naná! :-)))

Na még néhány kép a szobámról:

Az ágyam: (először azt hittem, rettentő kényelmetlen lesz, van vagy száz éves ez a darab, de szerencsére nagyon kényelmes! Szükség is lesz rá... mert a nyugodt éjszakai pihenés nagyon fontos!!! :-)))

Igen, Ricsi, ez tényleg a te ágytakaród. Ugye nem baj, hogy elhoztam??? :-))) Hihihi, most már el kell jönnöd érte, ha vissza akarod kapni! :-)

És végül a szekrény.

Kriszta Nagyi felajánlotta, hogy csináltat oda egy függönyt, lévén ajtaja nincs neki. Szerintem viszont így is jó. Legalább minden nap szembesülök a kegyetlen valósággal. Otthon ugyanis soha nem látom így egyben a ruhatáramat. Ahogy most szépen felakasztgattam a cuccost, utána döbbenten bámultam egy darabig. Nem hittem volna, hogy ennyire szürke egyéniség vagyok!!! Csupa fekete, fehér, szürke, na jó, néha barna. Ez hihetetlen! Tény, hogy egy tanár nem vehet fel rózsaszín vagy élénkpiros csöcsipólót (vagy igen?? Tanártársak, nyilatkozzatok!), de nem gondoltam volna, hogy ez így egyben ilyen lehangoló lesz... A következő (azaz első német) fizetésemből felújítom a ruhatáramat!