Ezerszer bocs mindenkitől, aki rendszeresen olvassa a blogomat! Hihetetlenül elhanyagoltalak benneteket az elmúlt napokban. Most viszont sok-sok mesélnivalóm van!

Először is friss hírek a munka világából.

A legnagyobb változás az, hogy kezdem megszeretni és tisztelni a céget, ahol dolgozom. Ez nem kis szó, mert eddig csak elviseltem, sőt, még le is néztem titokban egy kicsit. Tudjátok, ilyen lövöldözős-gyilkolászós számítógépes játékok meg egyáltalán... Én, aki a legszívesebben betiltanám a televíziót és megtiltanám a gyerekeknek az internethasználatot, a játékfegyvereket meg a gyártójuk fején törném ripityára; szóval pont én dolgozom ezeknek...  Egy napon sem lehet említeni az oktatással, ahol ugye milyen fontos munkát végzünk nap mint nap. (Komolyan, ne röhögjetek! A TE munkád akkor is fontos, ha némelyik gyerek érettségin sem fog tudni elragozni egy rendhagyó igét!)
Eddig még minden munkahelyemet szerettem, még azt is, ahol komoly kihívásoknak kellett megfelelni (esélytelen voltam), meg azt is, ahonnan úgy távolítottak el, mint egy rühös kutyát. Ez talán az egyszerű lojalitás, de az is lehet, hogy birkaszellem. Az ember szereti azt a helyet, ahová tartozik. Azt a helyet, ami munkát ad neki és akár képletesen, akár valódi értelemben megmenti az éhenhalástól, hiszen ez egy létfenntartó ösztön. Azt a helyet, ahol életének nagyobb részét eltölti. Azt a helyet, ahol (jó esetben) elégedettséget érezhet, hogy hasznos dolgot művelt. Én mindig magaménak éreztem a céget vagy iskolát, ahol tanítottam, és ha panaszkodtam is (elég gyakran, tudom, a panaszkodás amúgy is a magyarok nemzeti sportja), akkor is mindig ott volt a háttérben az a biztonságos oda-tartozom érzés. És ezt most először éltem át az új céggel kapcsolatban.

Ami ezt a nagy változást kiváltotta, az egy újabb míting volt, ahol a FőFej üdvözölt bennünket, új dolgozókat. Már ideje volt, három hete dolgozom itt... Csodálom, hogy nem az első nap üdvözölt térdre borulva a vörös szőnyegen egy virágcsokrot szorongatva, amiért kegyeskedtem megszánni a cégét és újabb milliókat keresni neki...:-)))

Szóval a FőFej bemutatta a céget, amit ő maga teremtett a semmiből. Később rákérdeztem másoknál, nem voltak apucitól kapott milliárdok, sem gazdag nagybácsi, de még Soros Alapítvány sem. Csak pár barátjával csináltak egy-két játékot, aztán felrakták a netre. Aztán eszükbe jutott, hogy ezzel pénzt is lehetne keresni. :-) És mindez csak 6 évvel ezelőtt történt. Akkor hárman dolgoztak a cégnél, ma több mint 200-an (de a mellékhelyiségek száma maradt a régi szinten :-) ) Erre mondják, hogy "Wirtschaftswunder"? :-)

Azt, hogy a cég mennyit ér ma, abból lehetne lemérni, hogy a FőFej nemrég eladta a cég nagy részét az NBC-nek 70 millió euróért... Ti mihez kezdenétek ennyi pénzzel?!

És ami a legijesztőbb: a FőFejjel egyidősek vagyunk... Ő is 76-os... Hát nem iszonyú?!

Egyébként: befejeztem az első játékot!!! Most jön a kedvencem: le kell majd tesztelnem! :-)