Egy teljes napig megálltam, hogy ne küldjem vissza a próbafordítást. Merthogy nem akartam, hogy azt higgyék, hasra esem tőlük, azonnal rohanok fordítani, nem eszem, nem iszom, csak hogy kész legyen a szöveg minél előbb...
Nem kell, hogy rögtön az elején kiismerjenek! :-)
Megírtam a kontaktnéninek, hogy szeptember első hetében Hamburgban leszek, úgyhogy ha neadjisten szeretne állásinterjúztatni, akkor nosza. A válasz: persze, hogyne, jöjjön, amikor csak a kedve tartja! Kicsit laza a cég... remélem, csak ilyen szempontból! Én nem vagyok ehhez hozzászokva, kérem, és ostblocklandos vagyok, engem tessék egrecíroztatni, ugráltatni, megalázni, kiszipolyozni, megzsarolni, elvéreztetni, kihasználni, stb. (és ezek mind magamtól jutottak eszembe, bele sem néztem a szinonima-szótárba!:-), mert magyar ember csak abból ért, minket nem szabad simogatni meg dédelgetni, meg adókedvezménnyel elkapatni!!!
A kontaktnéni viszont ismételten megerősített: csak válasszak egy időpontot, aztán menjek nyugodtan. Ez, szerintem, a következő dolgokat jelentheti:
Tökmindegy, hogy mikor megyek, mert
1. úgysem vesznek fel
2. a németek egyszerűen nem stresszelik agyon magukat a munkájukkal, mint mi idehaza
3. a németek akkor tartanak szünetet a munkájukban, amikor akarnak, és nem akkor, amikor a főnök kihúzta a lábát az irodából
4. a csajszi egy senki a vállalatnál és nincs semmi dolga egész nap
5. senki sem gondolta komolyan, hogy a cégnek kell egy magyar fordító, csak felrakták a hirdetést a honlapjukra az esélyegyenlőség jegyében
6. senki más nem jelentkezett az állásra, és úgyis csak engem vesznek fel, már ha egyáltalán.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal