Hamburg

A harmadik válaszoló pedig egy Christine nevű német nő volt, aki szintén lakótársat keresett, a hirdetés szerint egy négyszobás lakásba, ahol rajtunk kívül még egy pasi lakik. Csak annyit írt meg róla, hogy Andrejnak hívják, dolgozik és Oroszországból jött. Az nem derült ki, hogy ők egy pár-e, de én már ott tartottam, hogy ilyen kevés (250 euró plusz nincs kaució) bérleti díjért én szívesen laknék együtt két buz... khm másként gondolkodóval is.

Christine már az első e-mailjében külön kiemelte, hogy Andrej örül az érkezésemnek. Azóta figyelem az emberek reakcióit. Akárkinek is meséltem el ezt a sztorit, rögtön sokatmondóan mosolyogni kezdett. Vajon minek örül Andrej...? :-)))

A csaj írt nekem egyébként egy válasz e-mailt 7.45-kor, amiben megírta, hogy enyém lehet a szoba. 10-kor rákérdezett, hogy miért nem válaszolok, és kell-e nekem végül is a szoba, vagy nem. Aztán jelentkezett 14 órakor is, megírta, hogy ha a pénz a gond, fizethetek részletekben is, csak válaszoljak végre!!! Aztán, ezt nem fogjátok elhinni, még fel is hívott! Egy magyarországi számot!!! Én, idehaza, kétszer is meggondolom, hogy felhívjak-e valakit külföldön...

Én, természetesen, egyik levelét sem olvastam, sőt a telefonját sem vettem fel, mert valami idióta elvből tanítás közben mindig lehalkítom a telefonomat és nem fogadom a hívásokat. Viszont amint hazaértem, felhívtam a csajt, közöltem vele, hogy bocs, de én a munkahelyemen nem tudok napközben e-maileket olvasni. Döbbent csend. "Wirklich?! Ein Arbeitsplatz ohne Internetanschluss???" Totál ki volt akadva, szerintem ezek után azt hiszi, mi itten tényleg jurtában lakunk és nyereg alatt puhítjuk a hamburgert.

A történet lezárásaként még kaptam egy képet Christinétől. Hát izé... én azt hittem, egy egyetemista csajról van szó... Erre kiderült, hogy egy ősz hajú, legalább 60 éves nagyi!!! Én meg letegeztem!!!

És az utolsó gondolat ebben a témában: vajon milyen kapcsolat van Andrej és Christine között...? És mire kellek nekik én...??? :-)))