Hamburg

Hihetetlen, hogy eltelt egy év... Több mint egy éve tengetem a napjaimat ebben a csodálatos városban. Ahogy így visszanézek, életem egyik legszebb éve volt, nagyon élveztem! Az év betetőzéseként pedig megérkezett Ricsike plusz a két kisegerünk, és azóta is itt élnek a nyakamon. :))

Ricsike, mint minden valamire való macsó, nem élt a repülő nyújtotta kényelemmel, hanem imádott kocsijába pattanva csekély 14 óra folyamatos vezetés után hullafáradtan érkezett meg Hamburgba. A kocsit látni kellett volna, úgy meg volt pakolva! Igaz, ebben én is hibás vagyok, mert azt gondoltam, hogy milyen jó, most mindenfélét kihozatok otthonról, amiket itt kint nem akartam megvenni; így Ricsike kapott egy szép hosszú listát, aminek nagy részét sikerült is teljesítenie. :) A legmegdöbbentőbb az volt, hogy Ricsike kiszállította a két kisegerünket, plusz a lakásukat is, ami egy kábé egy méter széles, 80 centi magas és úgy emlékszem, 60 centi mély üveg terrárium. Na most ezt ő képes volt bepakolni az autóba... Persze nem sok minden fért már el mellette, így Ricsike kiszedte a már előre szépen bedobozolt és beszatyrozott cuccost, és meg- illetve körbepakolta velük a terráriumot. Amikor megérkezett, elállt a szavam... az autó bármelyik ablakán bepillantva óriási tárgykavalkádot lehetett látni. Az első mondatom - persze a viharos örömujjongás után - amire emlékszem,  ez volt: "Jé, az ott a pizsamám?"

Ricsike beköltözésével az életem teljesen megváltozott. Az addig tágasnak látszó lakást elárasztották a számomra ismeretlen rendeltetésű szerszámkészletek, autóápoló cuccok, szakkönyvek és motoros bőrkabátok (jelenleg három van használatban, és mivel a szekrény túl kicsinek bizonyult a protektorokkal ellátott szerkók eltárolásához,  hát most a szoba- ill. a szekrényajtón vállfára akasztva tengetik napjaikat, állandó dekoráció gyanánt). A hűtőben azóta tetemes mennyiségű sör honol, megfáradt gazdájára várva, a mosdókagylót körben pedig apró szőrszálak díszítik. :))

Felkerültek azonban a falra a polcok, az előszobába a lámpa, azonkívül... tadaaaam! Gyarapodtunk egy mosógéppel és egy mosogatógéppel a konyhában! Hihetetlen! Ricsike mindkét szerzeménye tökéletesen működik, mosógépet ingyér' szerezte meg, a mosogatógépet pedig 25 euróért. Semmi trükk nem volt a dologban, egyszerű hirdetés útján ment mind a kettő. A németek már csak ilyenek, ha nem kell nekik valami, egyszerűen elhozhatod... a mi nagy szerencsénkre. Na, a két nagy dögöt azért nem volt egyszerű bepakolni az autóba és felcűgölni a második emeletre, de a végén csak sikerült. :) Aztán Ricsike bekötötte őket és azóta családunk teljes jogú tagjaként nagy tiszteletnek örvend mind a két gép. Azóta, ha a mosoda felé járok, legszívesebben fitiyszt mutatnék a beképzelten pöffeszkedő gépeknek: na, ide se jövök többet! :) A mosogatógép pedig életem legnagyobb áldása, bármit megteszek, csak mosogatni ne kelljen...

De más is megváltozott: vége lett Ricsikével az esti nagy beszélgetéseknek (amíg külön éltünk, minden nap beszélgettünk vagy egy órát, hálás köszönet a Skype-nak! Nem is tudom, pár éve még hogyan létezhettünk nélküle...) Helyette viszont megkaptam a büdi zoknikat és esténként összebújva ülhetünk a pukiszagban, miközben kedélyesen elereszt egy-két böfit. :)))))

De a viccet félretéve: amíg egyedül éltem, valahogy nem voltam tudatában, mi hiányzik. Bár gyakran hangoztatom, és még most is fenntartom azt az állításomat, hogy a legjobb dolog az életben egyedül élni, azért be kell vallanom azt is, hogy az ember igenis társas lény. És Ricsike mellett aztán igazán nem kell lemondanom semmiről, a számos és bonyolult kapcsolatomat tekintve még mindig ő a legjobb! Valami különös módon mellette nem érzem magam börtönbe zárva... most még. Majd kérdezzetek meg pár év múlva... :)

De ami még ennél is különösebb: Ricsikét négy éve ismerem, három éve az életem része... és még mindig imádom. Számomra is teljességgel érthetetlen. Általában max. két évet bírtam ki valakivel huzamosabban, aztán fulladozni kezdtem és sürgősen elmenekültem. 

Sokat töprengtem, minek nevezzem az elmúlt évet, talán ez volt a beilleszkedés, a várakozás és a tervezgetés időszaka. Most pedig következik... hát mit szépítsem... a kispolgári házasélet. Annak minden kiszámíthatóságával és izgalmával. A kispolgári életnek is vannak ugyanis előnyei. Csak még nem fedeztem fel. A következő jelentkezésemig hadd gondolkodjak... :)))