Hoppá, sorban hívják fel a figyelmemet kedves barátaim, hogy nem frissítettem a blogomat. Bocs... Az én hibám, az előző bejegyzést már napokkal ezelőtt megírtam, el is mentettem, csak elfelejtettem publikálni... Szóval bocsánat!

De azért azt jó érzés tudni, hogy van, aki olvassa a blogomat. Higgyétek el, hogy én szívemet-lelkemet beleadom... És köszönöm, hogy olvassátok! Egy ilyen félresikerült írónőnek, mint én vagyok, ez rendkívül fontos! Szóval mindenki kap egy bordát is Karácsonyra, nemcsak egy lábszárcsontot... :-)))

És most lássuk a legújabb híreket. Múlt szombaton Kriszta nagyi meghívott a telkére Fabiolát és engem egy házszentelőre. Volt ott még rajtunk kívül vagy 30 német, 2 évestől 70 évesig, barátok, rokonok, szomszédok, és fantasztikusan éreztem magam! Ez kicsit kárpótolt a munkahelyemen töltött fölösleges időért. Végülis ezért jöttem ide: hogy németekkel beszéljek, hogy fejlődjek valahova, valamint hogy növeljem az önbizalmamat azzal, hogy mindenki ájuldozik attól, hogy milyen jól beszélek németül... :-))) A sok "hogy"-tól eltekintve ez azért egy remek mondat volt! :-)

A munka most már egyre jobban megy. A lefordítandó szöveg ugyan most kicsit unalmas (az előfizetési lehetőségeket fordítom, rettenetes), de egyre gyorsabban és flottabbul megy. Csak néha kell félórákat a neten töltenem, míg utánanézek egy-egy szónak. Kedves németül tudó ismerőseim, mondjátok, mi az a Lastschrift magyarul? Fordíthatom díjbeszedésnek? Jobbat ugyanis nem találtam rá. Németül nem tudók: ez egy olyan fizetési mód, ahol megadod a számlaszámodat, a nevedet megy ilyeneket és a cég levonja a számládról az előfizetés összegét. Ez a díjbeszedés, nem? Mégis, olyan hülyén hangzik...

Lassan elkezdek beszélgetni a kollégákkal, és egyre-másra derülnek ki dolgok, az egyiknek pl. Magyarországra ment férjhez az unokaterstvére, a lengyel csajnak magyar fordító a nagynénje, az egyik személyzetis csajnak Magyarországról ment ki a nagypapája Némethonba, stb. Van, akinek felragyog az arca a Balaton szó hallatán... Szóval, ezek nagyon jó dolgok!

És ami a legjobb: lehet, hogy mégis ki fogom bírni itt ezt az egy évet...!