Képzeljétek, a múlt héten óriási társadalmi életet éltem!

Voltunk néhány kollégával vacsizni, egy olasz étteremben, a kaja isteni volt, az árak elviselhetők. Az olasz fordítónk végigkommentálta az étlapot, elmondta, melyik kaját Olaszország melyik területén csinálják a legjobban. :-) Bírom a hapsit, nagy dumás, és még olyan aljas keresztkérdésekkel sem lehet zavarba hozni, hogy olasz létére miért francia autót vezet… :-)))

Szombaton meg a spanyol fordítónk barátnőjének a születésnapjára hívtak meg. Csupa spanyol… pasik is, naná! Mit mondjak, jól éreztem magam, felüdülés volt a sok … hogy is mondjam… nem túl vonzó német fickó után valami szépet is látni. :-))

A szülinaposnak elvittem néhány fényképet a legutóbbi buliról az mp3-lejátszón. Amin persze egy rakat zene is volt. Ó de jó, játsszuk le! De hát a dalok nagy része magyar... Semmi gond, még sosem hallottak magyar zenét. Nosza! És képzeljétek, tetszett nekik!

Rajta volt a „Szeresd a testem bébi” nagysikerű sláger is, ami nélkül elképzelhetetlen mifelénk egy jó házibuli. Persze a legjobb, ha a szám lejátszásakor már a teljes társaság hullarészeg, és akkor kezedbe kaparintasz egy dezodort, uborkát, borosüveget, seprűnyelet, stb. mikrofon gyanánt – aztán hadd visítson a közönség! :-)))))))))

Most viszont nem volt kedvem énekelni – amikor meghallottam ezt a számot, annyira hiányozni kezdtetek, Drágaságaim! Már alig várom, hogy hazamenjek! Csodálatos barátok vagytok és én vagyok a világ legszerencsésebb embere, hogy közétek tartozhatom!!!