Hamburg

Halihó mindenkinek, boldog új évet!

Sikeresen visszatértem Hamburgba egy csodálatos és több mint 4 éve az első fizetett (!!!) szabadságomról. Minden reggel abban a boldog tudatban nyitottam ki a szemem, hogy nem kell dolgoznom és a számlámon mégis landol az euró. Hihetetlen! Tudatosan élveztem minden percet. (Azok számára, akik elvesztették a fonalat az életemmel kapcsolatban: 2004 szeptembere óta szabadúszó tanárnéni voltam, csak a megtartott órák után kaptam fizetést, ha beteg lettem vagy pláne nyaralni akartam menni, egyszóval, ha nem tudtam dolgozni, az súlyos pénzveszteséggel járt.)

Az otthon töltött idő egyszerűen tökéletes volt. Egy kis szomorúsággal, de sok csillogó örömmel és boldog „De jó újra látni!” felkiáltásokkal volt teli. Bocsánatot kérek azoktól, akikkel most nem tudtam találkozni, Húsvétkor ti lesztek az elsők, csak idejében foglaljatok időpontot. :-)))

Most azt kellene írnom, hogy megszakadt a szívem, hogy vissza kellett jönnöm Hamburgba, de sajnos (?) ez nem igaz. Tulajdonképpen nagyon szívesen jöttem vissza, csak Ricsikét hoztam volna legszívesebben magammal, hátizsákba csomagolva fel sem tűnt volna a repülőn. Itt már várt rám a kis lakás, amiért irracionálisan magas árat fizetek, erről már többen is felvilágosítottak. Hát én nem tudom, két hónapig nézegettem a lakáshirdetéseket, és nem találtam azokat az emlegetett 200-300 eurós lakásokat, amikkel mások annyira büszkélkednek. Jó, biztos lehet az embernek malaca és kifoghat egy szuper lakást, de hol? És milyet? Én nem szeretnék bútorozatlan lakásban lakni, mert nem szándékozom kitelepedni és őrültségnek tartom, hogy bútorokra szórjam el a pénzt, amiket aztán itt kell hagynom. (Ne mondjátok nekem, hogy vegyem meg most a bútorokat, aztán majd adjam el, az üzleti érzékem a nullával egyenlő, semmit nem bírok eladni, viszont mindent rám lehet sózni.)  És imádom a törököket (főleg a pasikat :-) ) és két pofára zabálom a kajájukat, de nem akarnék velük egy házban élni. Bocs. És nem akarok egy forgalmas főutcán sem. És nem akarok a külvárosban sem, ahol autó nélkül életképtelen vagy és a munkahelyedre 2-3 órát utazol. És nem akarok St.Pauliban sem lakni, ahol minden sarkon sexshop van meg érdekes transzvesztiták. Én pont itt szeretnék lakni, ebben a kis lakásban, ami csak 15 percre van a munkahelyemtől…

A kislakás nagyon aranyos! Teljesen olyan a beosztása, mint a régi kislakásé még Pesten, aki járt nálam, talán emlékszik rá. Bemész, előszoba, szemben a fürdő, jobbra a szoba (nagy, tágas, szépen berendezett, parkettás, hatalmas ablakokkal és függönnyel (hip-hip-hurrá!), a szobából aztán balra nyílik a konyha, ami tulajdonképpen a fürdő mögött van. A konyha is tökéletesen berendezett, az előző bérlő még a szendvicssütőt is itthagyta, nem csak a mikrót vagy a vízmelegítőt. Szóval, ha összeszámolom, hogy mondjuk 300 euróért kaphatok egy bútorozatlan lakást, de mindezt nekem kell megvennem, akkor ugyanoda lyukadok ki…

Az egyedül lakásnak van egy hatalmas előnye és egy hatalmas hátránya, és bármily meglepő, a kettő ugyanaz. Ez pedig a rendetlenség. Imádok rendetlen lenni, kéjes borzongással tölt el, ha este ledobhatom a zoknimat ott, ahol éppen akarom, abszolút nem zavar, ha egy hétig gyűlik a koszos edény a mosogatóban és a környékén, amíg mindent el nem lep, boldog elégedettséggel ehetek hason fekve az ágyban, és ha kiolvastam egy újságot, lelkiismeret-furdalás nélkül landolhat a szék alatt… Nem tudom, éreztetek-e már hasonlót, és tudom, hogy akik ismernek, most nagyon csodálkoznak. Ez azért van, mert csak és kizárólag akkor vagyok rendetlen, ha senki nem jöhet a lakásomba. Szegény Ricsike, folyton szekálom, hogy rakja be a koszos alsóját és a büdi zokniját a szennyestartóba, hogy ne hagyja szanaszét a papírjait, stb., de ha egyszer látná a lakásomat úgy, hogy nem számítok az érkezésére, hát nagyon elcsodálkozna! :-)))

Egyébként a munka terén minden a lehető legnagyobb rendben van. Befejeztem a harmadik játékot is, most az uncsi rendszerüzeneteket fordítom, köszönjük, hogy regisztráltál, puszi-puszi, a felhasználóneved nem megengedett karaktereket tartalmaz, ejnye-bejnye, kattints a linkre a regisztrációd megerősítéséhez, mert különben dádá lesz, meg ilyen értelmes kis szövegeket. De legalább nem fárasztó. :-)

Kedveseim, írjatok nekem szorgalmasan idén is (mármint levelet, nem itt)!