Ma volt az utolsó napom a (volt) munkahelymen. És a volt szakmámban. 11 év nagy idő, így visszatekintve azért mégis mintha elszaladt volna. 11 éve álltam ki először egy csoportnyi ember elé, akik németül szerettek volna megtanulni. És akik mind idősebbek voltak nálam - és mégis nekem kellett osztani az észt... Nem volt könnyű pillanat, de ugyanolyan nehéz, sőt még nehezebb volt az elválás az elmúlt 11 évtől.
Ha valakit arra kérek, gondoljon a munkájára, és aztán képzelje el, tudná-e ugyanezt a munkát ugyanolyan lelkesedéssel és örömmel végezni 11 évvel később is, a válasz többnyire "nem". Ilyenkor tudatosul bennem, mennyire szerencsém és mekkora mázlim volt, hogy mindig is azt csinálhattam, amit szeretek!
A mai nap sok meglepetést tartogatott, nem csak virágot meg csokit (bár mind a kettőt imádom :-)), hanem nagyon sok szeretetet, ami nélkül viszont létezni sem lehet. Kedves volt tanítványaim és kollégáim, nagyon jó volt veletek dolgozni, nagyon szép éveket és sok vidám percet adtatok; és csak azért nem ömlengek itt tovább, mert a sós folyadék árthat a billentyűzetnek, azt hiszem.
De mint mindekinek mondtam személyesen is, most ismét megismétlem, kedves mindenki, még Nyuszi rokonai, barátai és üzletfelei is, Herzlich Willkommen in Hamburg! :-)
Csak írjátok meg, mikor jöttök, és én mindent megszervezek!!!
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.