Hamburg

Múlt hétvégén volt egy nagyon autentikus élményem: találkoztam vagy száz német futballrajongóval. A metróban randalíroztak és meglepően hasonlítottak az otthoni futballhuligánokra! Ordítoztak, nevettek, skandáltak, énekeltek, szóval csupa olyasmit, amit a focirajongók szoktak meccs előtt. De tudjátok, mi volt a fura? A többi ember viselkedése. Nálunk, ha ilyen csürhét látsz, megpróbálsz minél messzebbre kerülni tőlük. És kutatsz a fejedben a rendőrség telefonszáma után. Itt meg mindenki, még az idősek is, elnéző mosollyal nézték a bandát, néhányan még tapsoltak is, a nem messze álldogáló rendőrök meg békésen cseverésztek, látszott rajtuk, hogy csak a rend kedvéért vezényelték ki őket, de biztosak benne, hogy úgysem lesz rájuk szükség...

És ami a legjobb: annyira lekötött a banda és a többi ember tanulmányozása, hogy rossz S-Bahnra szálltam fel, teljesen más irányba, és így Hamburg újabb területeit fedezhettem fel!

Ezenkívül még újabb adalékokkal szolgálhatok Kriszta nagyiról. Egyik nap nem találtam a fogkefémet. Hűlt helye volt. Kérdeztem Andrejt meg Fabiolát, semmit nem tudtak róla. Este jött haza a Nagyi, tőle is megkérdeztem, belenyúlt a táskájába, jaj, hát ez az, bocsánat! És biztosított róla, hogy nem használta... De náluk mindig annyi kavarodás volt a fogkefékkel, mikor a gyerekei még itthon laktak, sosem lehetett tudni, ki melyiket használja... Hát véletlenül mellényúlt...
Megbocsájtottam, de azért ez egy kicsit kiborított. A fogkefe azon kevés dolgok közé tartozik, amit Ricsikének is csak legvégső esetben adnék kölcsön. Szerintetek ez irigység???
Fabiola szerint Kriszta nagyi minden este a pohár fenekére néz... szépen kifejezve. Lehet benne valami, néha tényleg igen furcsa. Fabiola szobája a konyha mellett van, és tegnap mesélte, hogy ő minden este hallja a Nagyit a konyhába lopózni és aztán egy halk pukk! és ma este is el fog fogyni egy üveg bor... :-)