Hamburg

Ma Kriszta nagyival mentem sétálni. A séta azt jelentette, hogy futólépésben közlekedett előttem az utcán (Kriszta Nagyi irtó sportos, kicsi, karcsú és rettentő fürge, kicsit a mongol futóegereimre emlékeztet, főleg mert a haját is pont olyan színűre festi, mint az egérkéim bundája...)

Bergedorf külső része felé vettük az irányt, ahol nagyon szép kis hobbikertek vannak, meg istálló és messziről még két tehenet is láttam (nem voltak lilák). A vasúti sín melletti töltés a Biomüll lerakóhelye a hobbikertészek számára. Sok-sok lenyesett ág, rothadó alma, szilva, lekaszált fű meg ilyenek. Kriszta nagyi innen szokott ágakat szedni magának, hogy azzal díszítse a lakását. Ez még rendjén is lett volna, segítettem neki cipelni egy csomó fenyőgallyat és más őszi ágacskákat, amikor is Kriszta Nagyi meglátott egy kertben egy halom szép lila virágot. Körülnézett, tulaj sehol, hát sebtiben áthajolt az alacsony kerítésen és két perc alatt letarolt három kiskertet, meg egy csipkebogyóbokrot, ami szerencsétlenségére kihajlott az útra. Első döbbenetemből felocsúdva olyan heves röhögési inger fogott el, hogy el kellett fordulnom...

Krsizta nagyi egyébként értékelte a humoromat, mert amikor a legelmélyültebben szedte a gazt, halkan kiabálni kezdtem a háta mögött: "Hallo, was machen Sie da?!", majdnem hanyattesett ugyan, de később ő is nevetett.

Kriszta nagyi a saját humorát élvezi a legjobban. Nemrég majdnem megette a spagettiszószomat, amit véletlenül a sajátja helyett vett elő a hűtőből. Mikor figyelmeztettem, elkezdett nevetni: "Tudod, én azért tartok ennyi albérlőt, mert így sosem kell kaját vennem magamnak!" És még percekig nevetett a saját humorán...