Gyerekek, annyira rohannak a napok! Még csak nemrég írtam a karácsonyi bejegyzést, és máris itt a nyúl. Bár lehet, hogy itt szánkón érkezik, de legalábbis csónakon.

Oly sok heti szárazság után ma végre megint esett az eső! Hip-hip-hurrá! Na jó, ezt a poént csak akkor értenétek, ha látnátok, milyen hihetetlenül rémes errefelé az időjárás.  Ha néha kisüt a Nap, mindenki csodálkozva felnéz, hogy jééé, mi ez a nagy fényes izé az égbolton?! Egyébként egész nap esik, csepereg, ömlik, szemerkél, zuhog, szitál, néha havasesőhöz is szerencsénk van.

Az elmúlt hetek egyre stresszesebbek lettek. Régebben mindig kifogásoltam, hogy mennyire stresszmentes ez a munka. Alig voltak határidők, én pedig, bármilyen furán is hangzik, csak "unter Druck" tudok dolgozni. Kellenek a határidők,  a pozitív stressz, különben kifolyik a kezemből az idő, pont mint a pénz. És még ennél is fontosabb az állandó, pozitív viszzajelzés! Hát az elmúlt hetekben nem lehetett okom panaszra.

Egyik nap az a hirtelen és váratlan öröm is ért, hogy felfedeztem, hogy az egyik játék, amit lefordítottam, immár online üzemel! Egy kicsit (nagyon) meglepett, mert azt terveztem, hogy még kijavítok benne néhány dolgot. Ez volt az első játékom, és még sok trükk - amit azóta elsajátítottam, illetve feltaláltam - nem szepelt a repertoáromban. Úgyhogy csak elnézően a kritikákkal, ha idétlen szövegekre bukkantok! :-) Nem félrefordításokról van szó, hanem a szoftverről, amivel fordítunk. Úgy képzeljétek el, hogy pl. lefordítod a programban azt a szót, hogy Perle = gyöngy. Ezek után a program ezt a szót egy csomó helyre beszúrja a játékban. Az olyan mondatokba, mint pl. "Itt válthatsz ... aranyra." "A bazárban ... kapható árucikkekre licitálhatsz." "Egy SMS-ért 10.000 ... juthatsz!" A német (angol) szövegben ezeken a helyeken a szó maga természetesen ugyanabban a formában jelenik meg. A szoftver készítője viszont nem számíthatott a mi gyönyörű anyanyelvünk félelmetesen sok és sokféle végződésére! :-))) Egyszóval, ilyen apró kis hibák sajnos előfordulnak a játékban, de ez semmit nem von le az értékéből (és a fordításom értékéből). :-) És hamarosan ezeket is kijavítom.

Időközben egyébként már 8 játékot lefordítottam, és remélem, már csak hetek kérdése, hogy mindet élvezhessétek! :-)

Azt hiszem, még nem is írtam, hogy mennyire szeretek egy nemzetközi csapatban dolgozni. Nagyon érdekes dolgokat lehet megtudni a többiektől. És az is nagyon érdekes, hogy bár mindeki máshonnan származik, igazából teljesen egyformák vagyunk. Egyszerűen csak emberek. (Alapvető különbséget csak az ajtónál lehet tapasztalni. A kínai srác az egyetlen, aki kinyitja nekem az ajtót vagy előre enged. Egyszer valaki elmagyarázta, hogy a német nők sértésnek veszik, ha előreengedik őket, mert ők teljesen egyenjogúak a férfiakkal, nem illeti meg őket különleges bánásmód! Hát én nem tudom, ennyire azért nem vagyok emancipált... )

Az indonéz lány pl. elmesélte, hogy náluk milyen szigorúak az iskolák. Egyenruha, szigorúan térd alá érő szoknya, nem szabad kisminkelve menni suliba, de még a festett haj is tilos! Megkérdeztem, mi történik, ha valaki mégis ilyesmire vetemedne. Csodálkozva nézett rám, ilyesmi egyszerűen nem fordulhat elő, senki nem kockáztatja meg, hogy kirúgják a suliból! Ha egyszer lesz egy iskolám, esküszöm, meghívok néhány indonéz tanárt és velük dolgoztatom ki a házirendet! Pedig egyébként, amíg a közoktatásban tanítottam, engem teljesen hidegen hagyott, hogy a gyerekek hogyan jöttek suliba. Amíg kész volt a leckéje, és odafigyelt arra, amit mondtam, vagy legalább csöndben volt az órán :-), addig nekem teljesen mindegy volt, hogy csöcsipólóban, baseballsapkában vagy teljesen meztelenül ült ott az órámon. Emiatt, amit most írtam, a volt kollégáim biztos megköveznek... :-)))

A lengyel lány meg azt mesélte, hogy a családja szinte kiközösítette azért, mert elvált az első férjétől. A lengyelek kicsit túlzásba viszik a vallásosságot. Na, ezért a mondatért is sokan fejemet vennék. :-)))

Általában kajálás közben szoktunk beszélgetni, és az is nagyon érdekes, hogy melyik nép hogy reagál az otthagyott ételre. Nálunk, szerintem, sértés, ha vendégségben vagy és nem eszel meg mindent, sőt, kétszer kérni valamiből a legnagyobb dicséret a háziasszony számára. A kínai srác erre azt válaszolta, hogy náluk meg az a legnagyobb sértés, ha nem hagysz valamit a tányérodon, vagy pláne, ha elfogy az étel a tálból, mert az azt jelenti, hogy a házigazda nem készített elég ételt és a vendégek kénytelenek éhesen távozni...

A bolgár lánnyal meg a cseh sráccal beszélgetve pedig kiderült, hogy mindkettőjük nyelvén a szar = szere (az írásmódról fogalmam sincs, de így hangzik). Szóval ez a szavunk biztosan rokon, micsoda öröm! A legnagyobb döbbenetet azonban az okozta, amikor felfedtem előttük a "szeretlek" szó jelentését. Először mindketten jót röhögtek, aztán megállapították, hogy nem fognak szerelmet vallani senkinek magyarul...

Szóval jól megvagyunk, szerencsére. Tényleg (majdnem) mindenkit kedvelek, bár ezt még barátságnak nehezen lehetne nevezni.

Na, mire ezt a blogbejegyzést megírtam, megérkezett hozzánk is a tavasz! Tessék, itt egy remek kép, éppen a munkahelyre tartok. És megcsodálhatjátok a Cangát is: