Hamburg

Több mint egy éve jöttem Hamburgba, itt fogok egy darabig dolgozni, élni, kalandokat keresni. Otthon ragadt szegény barátaimnak meg írok egy blogot, mert tudom, rettenetesen fogok nekik hiányozni...

Meg ők is nekem. (Egyébként: a kommentezési lehetőséget nem én változtattam meg. :-( Sajnos, mostantól kezdve csak regisztrált felhasználók kommentezhetnek. A blog.hu-nál panaszkodjatok... De én is szomorú vagyok. :-((( )

Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

bejegyzések időrendben

2009.03.05. 12:17 bitteschőn

043 Tavaszodik, én meg lustulok

Már megint egy lusta dög voltam, és nem írtam, pedig élek és virulok, miazhogynagyonis!

Először is nagy-nagy örömet fogok szerezni a sportos barátnőimnek odahaza. Belőlük csak három van, a többiek mind normálisak.

 

De most a sportlédik is meg lesznek velem elégedve. Tatatataaaam! Vettem egy bringát! Már kb. 3 hete bicajjal járok a melóba. Egyébként Canga névre hallgat, kék, böhöm nagy, masszív és elég durván nehéz, tehát dupla sport, amikor fel kell kapnom és le kell vinnem a pincébe, mert annyira itt sem jó a közbiztonság, hogy kint lehessen hagyni a ház előtt. És hátul egy hatalmas kosár van rajta, tehát ezentúl semmi nem szabhat határt a bevásárlásoknak. :-)

Amikor megvettem, még szép fogcsikorgató-testnyílásbefagyasztó hideg volt, tekertem is mint az őrült. Egyébként egész télen talán egyszer esett pár milliméter hó – de ahogy én megvettem a bringát, már másnap harminc centis, gyönyörű, puha és jéghideg hótakaró fedte egész Hamburgot. Az időjárás azóta is a kerékpáromhoz igazodik.

9:30 Noémi felkel. Ragyogó napsütés.

10:00 Noémi reggelizik. Felhők gyülekeznek.

10:29 Noémi lemegy a pincébe. Az ég szürke, vastag felhőtakaró, pár csepp szemerkélő eső.

10:30 Noémi kihozza a biciklit a pincéből. Zuhogó eső.

10:40 Noémi úton van a munkahelyére. Jégeső, villámlás, viharos erejű szél.

10:45 Noémi odaért a munkahelyére, éppen a zárat próbálja feltenni a cangára a ház előtt. A felhők szakadoznak, az eső eláll.

10:47 Noémi belép az irodaház ajtaján. Odakint ragyogóan kisüt a Nap.

Ugyanezt eljátsszuk este is, plusz hétvégén. Már kezdek hozzászokni.

És hogy mi a tanulság? A frizurám még mindig tökéletes… :-)))

 

Új kollégákat kaptunk a cégnél, most már van indonéz, svéd meg arab fordítónk is. Egyre többen vagyunk, egyre nagyobb az alapzaj, de már nem zavar, szerencsére. Mármint a játékban nem zavar, mert a napi 9 órának egy jelentős részét még mindig játékkal töltöm. Tuti, hogy kirúgnak a próbaidő végén, hogyha valahol figyelik, milyen oldalakat nyitok meg és mivel töltöm a drága munkaidőt. :-))

Most már szomszédom is van, az arab gyerek. Próbálok sokat segíteni neki, úgy, ahogyan nekem is jólesett volna az első hetekben. A teremben, ahol ülünk, csoportokra vannak osztva a fordítók, hogy segíteni tudjanak egymásnak. Egy csoport pl. az olasz, a spanyol, a francia, a portugál, a román; egy másik a cseh, lengyel, orosz, bolgár; a harmadik csoport a kínai, japán, koreai; egy kis csoportot alkot a holland meg a svéd (ide jönnek majd még újak); és a maradék vagyunk mi, akikkel nem lehet mit kezdeni: török, görög, arab és magyar… :-))

 

Ezenkívül még életem első MAG-ja is megérkezett! Gyengébbek kedvéért: Mitarbeitergespräch (gyönyörű szó), ami azt rejti magában, hogy leültök a főnököddel kettesben és elbeszélgettek az előrehaladásodról, a munkádról, arról, hogy mivel vagy elégedett és mivel nem, és hogyan képzeled a jövődet. Az én MAG-m elég rövidre sikerült, mert csak azt mondhattam, hogy mennyire jól érzem magam és mennyire elégedett vagyok. A kollégák aranyosak, kedvesek, még egyszer sem volt vita vagy súrlódás, a két főnököm is normális, tényleg minden segítséget megkapok/-unk tőlük, bármilyen hülye kérdésünk is van. Ezt is elmondtam a KisFejnek, most biztosan többen azt gondoljátok, jó hosszú a nyelvem :-), de hát ez az igazság. Volt már részem hülye főnökökben nem is kevésszer, pedig tanárként még nem is voltam annyira kiszolgáltatva mint egy átlagos alkalmazott. Lényeg a lényeg, tényleg nem tudtam negatívumot mondani, javasoltam, hogy majd kérdezzenek meg egy pár hónap múlva.

KisFej meg nem mondott semmit, pedig vártam volna, hogy ha már én benyaltam, akkor ő is dícsérjen meg, de tőle még nem kaptam túl sok elismerést, csak a NagyFejtől. A KisFej csak szörnyülködni szokott, milyen hosszú szavak vannak a magyarban...! :-) Ezenkívül még akkor esett a csaj nagyot a szememben, amikor elkezdett pletykálni az egyik kollégáról. Azt természetesen nem teszem közhírré, hogy mit, nem is érdekes, de nagyon meglepett, mert egyrészt ha valaki főnök, akkor tanulja meg tartani a száját, másrészt meg legyen óvatosabb, mert nem tudhatja, hogy megbízhat-e bennem - mi lett volna, ha azonnal az illető kollégához rohanok és kitálalok neki?

A kezdetek a cégnél nem voltak könnyűek, ezt is említettem a beszélgetés során, de a KisFej kifejtette, hogy ez direkt volt, mert neki az az elve, hogy be kell dobni az embereket a mélyvízbe. Hát lehet, hogy ez 10 emberből 9-nél bejön, de akkor én vagyok a gondoskodást igénylő kivétel. Nekem tényleg elég sz*r volt, hogy úgy éreztem, tök hülye vagyok, mert állandóan kérdezgetnem kellett másokat és szinte semmit nem magyaráztak el rendesen és egy csomó mindenre magamtól kellett rájönnöm. KisFej válasza: bátrabbnak kellett volna lennem, rámenősebbnek és többet kérdeznem… Öhm… izé… szerintem nem ez a megoldás, de hagyjuk. Ki kellene már lépnem a gondoskodó tanárnéni szerepéből. Igenis, úgy van rendjén, hogy mindenki a maga pogácsa, és taposs meg törtess meg legyél bunkó, mert csak úgy jutsz előre és a sült szárnyast nem pippanthatod be csak úgy. Egyszer majdcsak megtanulom.

 

8 komment


Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

holdfoglaló 2009.03.05. 21:07:47

Ha nincs sárhányód, még akár Londonban is menő lehetsz, ahogy a minap olvastam... Egyébként meg hajrá! :)

És igenis segíts az új kollégának, én sem értek egyet a főnököd filozófiájával. Amúgy ezt a többieknek igazgatói utasításba adta, mikor te kezdtél, vagy ők miért nem segítettek?

(ja, és kérünk képeket a tavaszi Hamburgról...)

bitteschőn 2009.03.06. 17:59:18

Tulajdonképpen nem mondhatom, hogy a kollégák nem segítettek. Segítettek, sokat és kedvesen. Nekem inkább az volt a bajom, hogy minden egyes apró baromságot meg kellett kérdeznem. Kezdve attól, hogy hol van a konyha, egészen addig, hogy mit kell csinálni a számítógéppel, ha hazamegyek, ki kell-e jelentkezni, vagy csak elaltatni, stb. És akkor még nem beszéltem a rendkívül intelligens szoftverről, amivel fordítunk, meg a ticket-rendszerről, amit most nem fejtek ki bővebben, de egy agyament dolog és hónapokba telt, mire megtanultam.
Szóval semmi kifogásolnivalóm nincs a kollégákkal kapcsolatban, kedvesen segítettek. Ám ha lenne itt is egy Betreuer-rendszer, mint ahogy a legtöbb cégnél működik is, akkor lett volna egy kolléga, aki a sok kis apróságot elmagyarázza.
Ráadásul én az első hetekben a grafikusok között ültem, mert nem volt máshol hely, és háttal voltam a többi fordítónak, ha valamit kérdezni akartam, nem volt elég odahajolni a szomszédomhoz, hanem oda kellett mennem valakihez és megzavarnom - ami nem egy kellemes dolog. És ráadásul azt sem tudtam, hogy a sok kolléga között éppen kihez forduljak.
De mindegy - ami elmúlt, elmúlt, és most már én vagyok a nagy és okos bennfentes! :-)))

bitteschőn 2009.03.06. 17:59:56

Ja, és tavasz még nincs, azokra a képekre még várhattok...! :-)

Übermutter 2009.03.10. 16:47:33

Hajrá, hajrá Mari néni! Már Ákos is profi németes. Franzi azt kérdi tőle: Na, wo ist Lichti? Hundi? Balli? A Hundinak nem feltétlenül örülök, mert ő egy németjuhász rotweiler keverék, utóbbi fizimiskájával. :)
A bicózás jó, a bicózás szép! Remélem nemsokára erre is tesztelhetem a gátam! :) Csákány! Ma oltás volt: jujjjjjjjj!

bitteschőn 2009.03.10. 20:10:54

Na mit szólsz, milyen gyorsan bemoderáltam a hozzászólásodat? Nem kellett napokig várnod. :-)

Nem értem, miért kell ilyen dolgokkal stresszelni szegény gyereket mint oltás meg Franzi bácsi. Nincs elég baja? Képzeld el, hogy egész nap ki vagy szolgáltatva egy Anyukának, aki folyton nyaggat, próbál etetni, pelenkázni, fürdetni meg egyéb kínzásokat - és egy fárasztó nap után még le sem ugorhatsz a haverokkal egy sörre a sarki kricsmibe. És akkor még vendégek is jönnek, gondolom, megcsipkedik az arcocskáját "Egyem azt a husi pofikádat!" és megszorongatják egyéb kiálló testrészeit "Jajj, az az icipici lábikója neki!"
Egyszóval: a kisbabák élete sem fenékig tejfel, igazán nem irigylem Ákost.

A kutyaproblémát viszont teljes mértékig megértem! Egy kutyának semmi keresnivalója a lakásban! Csakis egy nyolckilós (Nem kövér!!! Nagy a szőre!!!), fekete-fehér, szőrhullató dorombológép jöhet szóba. Avagy két cini. :-)))

bitteschőn 2009.03.15. 21:20:00

Szia!
Nem sikerült kommentet írnom, hiába a számítógéphez még mindig olyan jól értek, mint régen.

Kérdéseim: 1.Én most a barátnőd vagyok vagy nem?
2.Én vagyok az egyik a három közül?
3. Mért nem normális az, hogy valaki ha tavat lát átússza, ha hegyet lát megmássza, ha a munkában elfáradt, fut 10 km-t, s legjobban annak örül, ha saját izomerejének köszönhetően halad előre az úton?

Puszi:M.

bitteschőn 2009.03.15. 21:47:42

(Az előző üzit én másoltam be ide.)

Szia!

A kommentezéssel ne is törődj, nekem is tűnt már el szépen megfogalmazott ritka hosszú válaszom, dühöngtem is érte!
Jelenleg csak úgy tudsz véleményt írni, ha regisztrálsz. Én se nagyon értem, miért volt erre szükség, a blog.hu megváltoztatta a rendszert. Persze, gondolom, nem az ilyen kis porszem blogok miatt, hanem az olyanok miatt, ahova többszázan írogatnak.
Azt, hogy a hozzászólások csak moderáció után jelennek meg, azt én állítottam be (rossz tapasztalat miatt).

A válaszaim:
1. Igen, baj? :-)))
2. Igen, és Te vagy a legsportosabb!
3. Semmi negatívat nem akartam a "normális" szóval kifejezni! Csak ironikus volt, olyan, mint amikor az amcsi filmekben valaki zuhan tíz emeletet, közben rálőnek, megerőszakolják és megtámadják az androidok - és amikor földet ér, a társa odarohan hozzá: "Jack! Jól vagy?!" :-)))

Szerintem Te is tudod, hogy azért van ilyen hozzáállásom a sporthoz, mert iszonyúan savanyú a szőlő. A lelkem legmélyén rettentően irigylek mindenkit, aki bármilyen teljesítményre képes a testével. (Én a testemet kizárólag szexre használom. :-)))
Az irigység mellett általában el is szomorodom, mert soha nem leszek képes arra, ami másoknak annyira könnyű! :-(

Azt olvastam egyszer egy remek női magazinban, hogy sportolás közben örömhormonok szabadulnak fel, amelyek pontosan azonosak azokkal, amelyeket a csoki vált ki a nőkből. Hát nem is tudom... Én semmilyen örömet nem érzek, ha valami fizikai kihívásnak kell eleget tennem. Valamelyik gén nagyon el lehet rontva a DNS-csavarjaimban.

Amit leírtál, számomra sajnos teljesen ismeretlen. Ha hegyet látok, arra gondolok, hogyan lehetne kikerülni, ha tavat látok, ledőlök a partjára pihenni, és ha elfáradtam a munkában, bologot írok... :-)))

Mindezt félretéve: bármikor, amikor átúszol, megmászol, letekersz vagy lefutsz valamit - tudnod kell, hogy nagyon büszke vagyok Rád! És ha hazamegyek, elmegyek majd valamelyik versenyedre és ott fogok visítani a célnál egy hatalmas "Hajrá, M...!" transzparenst lobogtatva. Ebben jó vagyok, sokat gyakoroltam. :-)))

bitteschőn 2009.03.15. 22:01:12

Ja, még egy kiegészítés: tegnap vacsizni voltam néhány itteni ismerősömmel. És bringával mentem az étteremig meg vissza (összesen több mint 1 óra!). És igenis, hatalmas örömet éreztem közben meg utána is! Megspóroltam ugyanis 5,40 eurót!!! Ez volt az igazi motiváció a sportolásra! :-)))
süti beállítások módosítása