Hamburg

Hát gyerekek, három nap meló... És ez a legfőbb gondolatom. Szerintetek hogyan érzem magam? Ez valami igazán tragikus. Nagyon sajnálom, kedves mindenki, aki kifogásolta, hogy nem elég vicces a bolgom, de ez most egy cseppet sem lesz vicces. A melóhelyem valami szörnyű. Nem hittem…

Tisztelt gyászoló gyülekezet! Sajnálattal kell bejelentenem, hogy a "Tíz napig munkanélküliként Hamburgban" projekt a mai nappal elhunyt. Szerettük őt nagyon, hiszen hosszú alvást, kényelmes életet, nyugodt körülményeket, hosszú pihentető órákat biztosított, és…

Ma Kriszta nagyival mentem sétálni. A séta azt jelentette, hogy futólépésben közlekedett előttem az utcán (Kriszta Nagyi irtó sportos, kicsi, karcsú és rettentő fürge, kicsit a mongol futóegereimre emlékeztet, főleg mert a haját is pont olyan színűre festi, mint az egérkéim…

Irtóra furán érzem magam. Egész eddigi életemben megszoktam, hogy soha semmire nincs időm, hogy állandóan rohanni kell valahova, hogy mindig késésben vagyok, hogy mindig készülök valamire vagy valahova, hogy mindent meg kell szervezni, hogy az idő állandóan kevés, ezért jól be…

Ma este végre összefutottam Andrejjal a konyhában! Jól megnéztem magamnak, de ki kell hogy ábrándítsak mindenkit, se lehajtható fülű sapka, se balalajka, de még egy árva tetkó sem az izmos karokon - igaz, izmos karjai sincsenek... De van egy irtóra intelligens szemüvege, és szépen…

Tudom, hogy ezen már lamentáltam egyszer, de nem tudom megállni, annyira sok időm van, hogy teljesen fölösleges dolgokkal foglalkozom. Most például csináltam egy képmontázst, azokból az ablakokból, amiket ma útközben fényképeztem le, és ahol NINCS FÜGGÖNY - ami egyre jobban…

Sajnos rossz hírem van... Holnap lett volna az első napom az új melóban, de most beszéltem Grasmück asszonysággal (magyarul Fűszúny, Gras=fű, Mück(e)=szúny(og) ), és a munkavállalásim még mindig nem készült el. :-( Anélkül pedig nem kezdhetek dolgozni. :-(( A németek mégiscsak…

Tegnap olyan ügyes voltam, hogy mára már semmi elintéznivalóm nem maradt. Gondoltam, kihaszálom még az utolsó szabadnapomat, sétálok egy nagyot, mert holnap kezdődik a munka!!! Legalábbis remélem... Tegnap írtam ugyanis egy e-mailt a kontaktnéninek, hogy itt vagyok, ragyogok, van már…

Végre hétfő van! Sosem örültem még ennyire a hétfőnek. A tegnapi napomat annyira hiábavalónak éreztem, ma viszont - úgy terveztem - remekül eltöltöm majd az időt néhány hivatalos ügy elintézésével. Először is be kellett jelentkeznem. Az otthoni okmányirodás…

Igazán szar helyre költöztem, már ami a környéket illeti. Ha tudtam volna... de hát erről elfelejtettem megkérdezni Kriszta Nagyit. Képzeljétek el, kb. 15-20 percet kell sátálnod, mire az első döneresre bukkansz. Döbbenetes! Még csak egyszer voltam ott, hát ennél jobbat is ettem…

Két villalakóról már írtam, de időközben kiderült, hogy lesz egy harmadik is, egy olasz csaj, aki elvileg csak okt. 10-ig lakott volna a szobámban, de aztán mégis maradni akart. Így ő átköltözött Kriszta Nagyi dolgozószobájába, ahol is egy Hochbett-en alszik - írta a Nagyi.…

Végre megérkeztem! Elnyűtten, hullafáradtan, kócosan, temérdek csomaggal, aminek legalább a fele teljesen fölösleges. De végre a szállásomon vagyok, ami az elkövetkezendő hónapokban az otthonom (?) lesz. A ház nagyon szép! Kívül is, belül is. A budapesti belvárosi házak…

Hát itt volnék. Az útnak a fele már mögöttem van, de még előttem van majdnem hét hossszú óra, és fogalmam sincs, hogyan fogom kibírni. Délután indultam a Keletiből, Bécsben át kellett szállni, de most már a közvetlen hamburgi vonaton ülök. Az út elején minden nagyszerűnek…

A csomagom elég méretes lett, de én szeretem a méretes dolgokat. :-) Naná, hiszen nő vagyok. :-))) (És egy nő nem képes egy bőröndbe mindent becsomagolni, ha kettőt is megpakolhat... Természetesen csak erre gondoltam a "méretes" szóval…

Ma volt az utolsó napom a (volt) munkahelymen. És a volt szakmámban. 11 év nagy idő, így visszatekintve azért mégis mintha elszaladt volna. 11 éve álltam ki először egy csoportnyi ember elé, akik németül szerettek volna megtanulni. És akik mind idősebbek voltak nálam - és mégis…

A harmadik válaszoló pedig egy Christine nevű német nő volt, aki szintén lakótársat keresett, a hirdetés szerint egy négyszobás lakásba, ahol rajtunk kívül még egy pasi lakik. Csak annyit írt meg róla, hogy Andrejnak hívják, dolgozik és Oroszországból jött. Az nem derült ki,…

A barátaim szerint egyáltalán nem kell Hamburgban a szállással foglalkozni. Ott úgyis sok a víz, következésképp sok a híd, a hidak alatt pedig remek téli szállás kínálkozik. :-) Ám én sajnos elég rosszul tűröm a hideget, elég baj az nekem, hogy egy olyan városban fogok élni,…

És elérkezett szeptember 12-e, amikor elért a hír: enyém az állás!!   Hurrá, Ricsivel leszaladtunk pezsgőért a Rewebe, amit azóta már ki is tudok mondani, hogy Ricsi megkérdezte a pénztárosnénit, mégis, hogy hívják ezt az üzletet, amiben éppen vagyunk... Az egyik…

A felvételiztető kontaktnéni a végére tartogatta az igazi adu ászt: megkérdezte, hogy én hogyan ítélem meg a saját próbafordításomat. Egy másodpercig eltöprengtem, aztán megkérdeztem, hogy ez egy komoly kérdés-e. Számomra teljesen nyilvánvaló volt, hogy csak egyetlen…

Így nem maradt más hátra, mint hasraütésszerűen és spontánul megírni egy időponot, aztán - miután a kontaktnéni nem reagált erre a levelemre - Hamburgba utazni és némileg elbizonytalanodva jelentkezni a cégnél. Az interjú pompás volt! Rögtön az első percben sikerült a…

Egy teljes napig megálltam, hogy ne küldjem vissza a próbafordítást. Merthogy nem akartam, hogy azt higgyék, hasra esem tőlük, azonnal rohanok fordítani, nem eszem, nem iszom, csak hogy kész legyen a szöveg minél előbb... Nem kell, hogy rögtön az elején kiismerjenek! :-) Megírtam a…

Aztán egy szép napon rájöttem, hogy ha a munkakereső portálok Suchbegriff-jébe beírom, hogy "ungarisch", egész érdekes dolgok jönnek ki. :-) Többek között ott volt egy online számítógépes játékokat gyártó cég felhívása is, ahol magyar fordítót kerestek, hogy…