Hamburg

Nem valószínű, hogy olvassátok a blogomat pont Szenteste, de kívánok mindenkinek kellemes, békés, bejglimajszolós Karácsonyt!Most ugyan éppen idehaza vagyok, úgyhogy nem tudok beszámolni róla, hogy milyen a Karácsony Németországban, de az Adventet teljes valójában átéltem! Az…

Nagyon-nagyon sok szeretettel köszöntjük   CSONKA ÁKOST,   leghűségesebb kommentezőm kisfiát!     Kedves Ákos!   Isten hozott a…

Sajnos idén eggyel kevesebb ajándékot vehetünk Karácsonyra. Ismét elment egy nagyon jó ember, örökké hiányozni fog.  Együtt érzek azokkal, akik szintén elvesztettek valakit ebben az évben. Idén talán kicsit csendesebb lesz náluk is a Karácsony. Az a baj ebben a rohanó…

Az elmúlt hetek / napok túl nyugisak voltak. Sokan reklamáljátok a blogom gyakoribb frissítését, ez egyrészt jólesik, másrészt viszont nem tudom eldönteni, miről írjak. Mert választanom kell: ha megtartom ezt a bolgot annak, aminek szántam, tehát egy kis mini híradónak, akkor itt…

Jelentem, elköltöztünk! Az egész fordítói gárda átköltözött egy új, nagy szobába. Rengeteg hely van, sok levegő, nyugalom és csend! Hihetetlen! És ami a lényeg: a két főnököm saját kis irodába ment, ott boldogítják egymást egész nap.   De most már nem utálom őket…

Múlt szombaton végre összeszedtem magam és elmentem bulizni! Nagy erőfeszítés kellett hozzá, de hát mégiscsak itt vagyok Hamburgban, hát nem járja az, hogy egész nap csak dolgozom, aztán semmi szórakozás...! Úgyhogy Fabíolával, a brazil lakótársnőmmel belevetettük magunkat St.…

A hamburgiak is építik a négyes metrójukat. Lehet tippelni, melyik lesz előbb kész, a hamburgi vagy a budapesti... Szerintem mi majd megkapjuk (Megkapjuk?! Bocsánat... Busás áron megvesszük!) a hamburgiak leselejtezett metrókocsijait 30 év múlva...  

Annak, hogy mifelénk már délután 4-kor sötétedik, egy nagy előnye van: ha éjszakai felvételeket szeretnél készíteni, nem kell sokáig fennmaradnod...:-)      

Ezerszer bocs mindenkitől, aki rendszeresen olvassa a blogomat! Hihetetlenül elhanyagoltalak benneteket az elmúlt napokban. Most viszont sok-sok mesélnivalóm van! Először is friss hírek a munka világából.A legnagyobb változás az, hogy kezdem megszeretni és tisztelni a céget, ahol…

Ma résztvettem életem első igazi meetingjén! Felejthetetlen élmény volt! Merthogy a régi szép időkben végigszenvedett félév-, tanév-, érettségi- meg egyéb nyitó-, záró- és közbenső értekezleteket nem számíthatom Igazi Mítingnek. Mindig annyira irigyeltem a Boschos…

Múlt hétvégén volt egy nagyon autentikus élményem: találkoztam vagy száz német futballrajongóval. A metróban randalíroztak és meglepően hasonlítottak az otthoni futballhuligánokra! Ordítoztak, nevettek, skandáltak, énekeltek, szóval csupa olyasmit, amit a focirajongók…

Hoppá, sorban hívják fel a figyelmemet kedves barátaim, hogy nem frissítettem a blogomat. Bocs... Az én hibám, az előző bejegyzést már napokkal ezelőtt megírtam, el is mentettem, csak elfelejtettem publikálni... Szóval bocsánat! De azért azt jó érzés tudni, hogy van, aki olvassa…

Hát gyerekek, három nap meló... És ez a legfőbb gondolatom. Szerintetek hogyan érzem magam? Ez valami igazán tragikus. Nagyon sajnálom, kedves mindenki, aki kifogásolta, hogy nem elég vicces a bolgom, de ez most egy cseppet sem lesz vicces. A melóhelyem valami szörnyű. Nem hittem…

Tisztelt gyászoló gyülekezet! Sajnálattal kell bejelentenem, hogy a "Tíz napig munkanélküliként Hamburgban" projekt a mai nappal elhunyt. Szerettük őt nagyon, hiszen hosszú alvást, kényelmes életet, nyugodt körülményeket, hosszú pihentető órákat biztosított, és…

Ma Kriszta nagyival mentem sétálni. A séta azt jelentette, hogy futólépésben közlekedett előttem az utcán (Kriszta Nagyi irtó sportos, kicsi, karcsú és rettentő fürge, kicsit a mongol futóegereimre emlékeztet, főleg mert a haját is pont olyan színűre festi, mint az egérkéim…

Irtóra furán érzem magam. Egész eddigi életemben megszoktam, hogy soha semmire nincs időm, hogy állandóan rohanni kell valahova, hogy mindig késésben vagyok, hogy mindig készülök valamire vagy valahova, hogy mindent meg kell szervezni, hogy az idő állandóan kevés, ezért jól be…

Ma este végre összefutottam Andrejjal a konyhában! Jól megnéztem magamnak, de ki kell hogy ábrándítsak mindenkit, se lehajtható fülű sapka, se balalajka, de még egy árva tetkó sem az izmos karokon - igaz, izmos karjai sincsenek... De van egy irtóra intelligens szemüvege, és szépen…

Tudom, hogy ezen már lamentáltam egyszer, de nem tudom megállni, annyira sok időm van, hogy teljesen fölösleges dolgokkal foglalkozom. Most például csináltam egy képmontázst, azokból az ablakokból, amiket ma útközben fényképeztem le, és ahol NINCS FÜGGÖNY - ami egyre jobban…

Sajnos rossz hírem van... Holnap lett volna az első napom az új melóban, de most beszéltem Grasmück asszonysággal (magyarul Fűszúny, Gras=fű, Mück(e)=szúny(og) ), és a munkavállalásim még mindig nem készült el. :-( Anélkül pedig nem kezdhetek dolgozni. :-(( A németek mégiscsak…

Tegnap olyan ügyes voltam, hogy mára már semmi elintéznivalóm nem maradt. Gondoltam, kihaszálom még az utolsó szabadnapomat, sétálok egy nagyot, mert holnap kezdődik a munka!!! Legalábbis remélem... Tegnap írtam ugyanis egy e-mailt a kontaktnéninek, hogy itt vagyok, ragyogok, van már…

Végre hétfő van! Sosem örültem még ennyire a hétfőnek. A tegnapi napomat annyira hiábavalónak éreztem, ma viszont - úgy terveztem - remekül eltöltöm majd az időt néhány hivatalos ügy elintézésével. Először is be kellett jelentkeznem. Az otthoni okmányirodás…

Igazán szar helyre költöztem, már ami a környéket illeti. Ha tudtam volna... de hát erről elfelejtettem megkérdezni Kriszta Nagyit. Képzeljétek el, kb. 15-20 percet kell sátálnod, mire az első döneresre bukkansz. Döbbenetes! Még csak egyszer voltam ott, hát ennél jobbat is ettem…

Két villalakóról már írtam, de időközben kiderült, hogy lesz egy harmadik is, egy olasz csaj, aki elvileg csak okt. 10-ig lakott volna a szobámban, de aztán mégis maradni akart. Így ő átköltözött Kriszta Nagyi dolgozószobájába, ahol is egy Hochbett-en alszik - írta a Nagyi.…

Végre megérkeztem! Elnyűtten, hullafáradtan, kócosan, temérdek csomaggal, aminek legalább a fele teljesen fölösleges. De végre a szállásomon vagyok, ami az elkövetkezendő hónapokban az otthonom (?) lesz. A ház nagyon szép! Kívül is, belül is. A budapesti belvárosi házak…

Hát itt volnék. Az útnak a fele már mögöttem van, de még előttem van majdnem hét hossszú óra, és fogalmam sincs, hogyan fogom kibírni. Délután indultam a Keletiből, Bécsben át kellett szállni, de most már a közvetlen hamburgi vonaton ülök. Az út elején minden nagyszerűnek…

A csomagom elég méretes lett, de én szeretem a méretes dolgokat. :-) Naná, hiszen nő vagyok. :-))) (És egy nő nem képes egy bőröndbe mindent becsomagolni, ha kettőt is megpakolhat... Természetesen csak erre gondoltam a "méretes" szóval…

Ma volt az utolsó napom a (volt) munkahelymen. És a volt szakmámban. 11 év nagy idő, így visszatekintve azért mégis mintha elszaladt volna. 11 éve álltam ki először egy csoportnyi ember elé, akik németül szerettek volna megtanulni. És akik mind idősebbek voltak nálam - és mégis…

A harmadik válaszoló pedig egy Christine nevű német nő volt, aki szintén lakótársat keresett, a hirdetés szerint egy négyszobás lakásba, ahol rajtunk kívül még egy pasi lakik. Csak annyit írt meg róla, hogy Andrejnak hívják, dolgozik és Oroszországból jött. Az nem derült ki,…

A barátaim szerint egyáltalán nem kell Hamburgban a szállással foglalkozni. Ott úgyis sok a víz, következésképp sok a híd, a hidak alatt pedig remek téli szállás kínálkozik. :-) Ám én sajnos elég rosszul tűröm a hideget, elég baj az nekem, hogy egy olyan városban fogok élni,…

És elérkezett szeptember 12-e, amikor elért a hír: enyém az állás!!   Hurrá, Ricsivel leszaladtunk pezsgőért a Rewebe, amit azóta már ki is tudok mondani, hogy Ricsi megkérdezte a pénztárosnénit, mégis, hogy hívják ezt az üzletet, amiben éppen vagyunk... Az egyik…

A felvételiztető kontaktnéni a végére tartogatta az igazi adu ászt: megkérdezte, hogy én hogyan ítélem meg a saját próbafordításomat. Egy másodpercig eltöprengtem, aztán megkérdeztem, hogy ez egy komoly kérdés-e. Számomra teljesen nyilvánvaló volt, hogy csak egyetlen…

Így nem maradt más hátra, mint hasraütésszerűen és spontánul megírni egy időponot, aztán - miután a kontaktnéni nem reagált erre a levelemre - Hamburgba utazni és némileg elbizonytalanodva jelentkezni a cégnél. Az interjú pompás volt! Rögtön az első percben sikerült a…

Egy teljes napig megálltam, hogy ne küldjem vissza a próbafordítást. Merthogy nem akartam, hogy azt higgyék, hasra esem tőlük, azonnal rohanok fordítani, nem eszem, nem iszom, csak hogy kész legyen a szöveg minél előbb... Nem kell, hogy rögtön az elején kiismerjenek! :-) Megírtam a…

Aztán egy szép napon rájöttem, hogy ha a munkakereső portálok Suchbegriff-jébe beírom, hogy "ungarisch", egész érdekes dolgok jönnek ki. :-) Többek között ott volt egy online számítógépes játékokat gyártó cég felhívása is, ahol magyar fordítót kerestek, hogy…

Szóval az elhatározás már pár hónapja megszületett, de a megvalósításhoz egy lépéssel sem jutottam közelebb. Küldözgettem a német cégeknek az önéletrajzomat (az igazit meg a hamisítottat is, amiben csak az érettségim szerepelt, mert hátha túlképzett vagyok) és semmi…

Tudjátok, milyen nehéz valaminek a kezdetét megtalálni? Mert a legtöbben azt kérdezik: "És mondd, honnan jött az ötlet...?" Kicsit gagyinak tarthatnak, mert nem igazán tudom megmondani. Talán Ferenc, a fegyenc adta az ötletet? "Ha nem tetszik... el lehet menni!"…